6 remek könyv hívőknek és ateistáknak: a legjobb program tavaszi estékre – Ezotéria

Néhány évvel vissza egy társaságban a keresztény ünnepekre terelődött a kifejezés. Legnagyobb meglepetésemre egyedül én mutattam némi jártasságot ebben a témában, ezért nemcsak arról tartottam kiselőadást, Cégünk az a gyertyaszentelő, azonban arról ráadásul, Cégünk a nyelveken szólás, Cégünk az a körmenet, és hogy nagypénteken miért biztosan nem összesen a szentmise.

Azt gondolom, a zsidó-keresztény kultúrkör kellős közepébe pottyanva ezeket azért mérkőzés tudni. Nemcsak az szabvány műveltséghez köteles fizetni tartalmazza, azonban mindez – tetszik, vagy akár biztosan nem, akarjuk, vagy akár biztosan nem – a mindennapjaink része.

Ezáltal aztán, pünkösd közeledtével leemeltem a könyvespolcunkról néhány olyan könyvet, ami a hittel, a vallással foglalkozik, és rám jelentős hatással voltak. Ezekből hoztam egy feltűnően eklektikus könyvajánlót.

Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója

„A ma délelőtt történtekről Edwin Burlesford tehet. Negyvenöt perces prédikáció a „bűnről”. Rekord, kilenc gumimaci hosszúságú beszélgetés. Úgy a felénél utánpótlással akartam egyedül ellátni, amikor Edwin előbb-utóbb egyszerűen felkiáltott: „TESTI VÁGY!”, ijedtemben elejtettem a cukroszacskót. Fejemet térdem közé hajtva próbáltam becserkészni a gumimacikat, azonban felemelkedni valójában biztosan nem tudtam, mert Doreen Cook a tarkómra tette kezét. Imádkozni kezdett, hogy „reménytelen testvérünk sötétségből a fénybe vezettessen”. Magam se vágytam másra, mert odalent elegendő sötétebb fekete volt. Amikor végrehajtani felengedett, az a különös megelégedett, kenetteljes keresztény mosoly ült az arcán. Igen közel voltam tartalmazza, hogy jogos okot szolgáltassak neki a megbocsátásra. Az egész egészében gyülekezet azt gondolja, hogy testi vágyakkal küszködöm. Kávézás ugyanakkor minden személy bátorítóan mosolygott rám. Leonard Thynn átölelt. Feliratkoztam a jövő heti karácsonyi kóruspróbára, egyszerűen hogy bebizonyítsam, biztosan nem vagyok velejéig romlott.”

Ezzel a felütéssel Rajt Adrian, a szentséget a magában módján kereső, kételkedő családapa naplója, hogy valóban nagyon jó (PL) keresztény minden bizonnyal, ha ebben biztosan nem zavarná a többi férfi. És ezen a ponton azonban egy szót se ejtettünk a fiáról, Geraldról, hogy keresztény rockbandát alapít „Rossz hír az Ördögnek” névvel, a szolgálat és tanúbizonyság nehézségeiről, a folyton a szomszédba szökő nyúlról és arról, milyen kemény a csendesség alatti, Istentől jövő üzeneteket azonosítani a személyes gondolatoktól: sajátja például Cégünk könnyen a transzcendens meghatározás, hogy „végy egy levelibékát, és nevezd el Kaiser Billnek!” És ha valójában megfelelő akkora nézet, mint egy mustármag, hogy hegyeket mozgassunk létrehozott, Cégünk lesz Adriennel, hogy egy gemkapcsot se tud megijedt centire arrébb imádkozni?

Ez a nagyszerű csodálatos humorral megírt könyv a hívő férfi szarkasztikus és egyértelmű naplója. A mesés kalandok és a jelentős röhögések közel azt mondta, hogy a könyv ráébreszt személyes a saját énünk gyarlóságára, a tévutakra, amikre azért kerülünk, mert megpróbálunk kibújni a feladatok alól, vagy akár nincs bátorságunk hitet tenni önmagunk és az értékeink közel, biztosan nem utolsósorban a sorok az egyik megtalálhatjuk a válaszokat ráadásul az életünk jelentős és döntő fontosságú kérdéseire – akár hívők vagyunk, akár biztosan nem. A brit keresztény cikkíró könyvét ajánlom mindenkinek, hogy szeret nevetni. Akköltség személyes személyes ráadásul.

Julien Green: Ferenc testvér vagy testvér

Többet látni:  Néhány mit sem sejtő apáca talált rá Jézus szülői házára: a különös názáreti lakhely az 1. századból maradt fenn - Ezotéria

Assisi Szent Ferenc történetét egészen sokan ismerik, ha máshonnan biztosan nem, a Franco Zeffirelli rendezte 1972-es Napfivér, Holdnővér című filmből. Julien Green könyvéből megismerhetjük azt a korszakot, amiből a rendező kiemelte Francescót. A kora középkor zavaros és szörnyű évtizedeit: miközben az itáliai városok háborúkat vívnak egymás {ellen}, pápák és császárok váltják egymást, seregek vonulnak Kelet irányába, hogy Konstantinápoly kincseivel térjenek szülőhely.

Itt lakik, Assisiben a bőséges és nagyravágyó posztókereskedő, Bernadore és családja. A pénzsóvár és felszín papa arról álmodozik, hogy fiú, Francesco viszi sokkal több az üzletet. A finom egészségű, karcsú Francesco élvezi a dúsgazdag papa keresztül biztosított könnyű életet. Barátaival mértéktelenül falnak, isznak, vendégül látják a városi terület legszebb nőit, élvezik az életet. Ám a Perugiával kitört csata során a nemesek az egyik harcoló gyermek börtönbe kerül, és ott bizony megkezdődik egy pompás belül kirándulás, melynek végén Ferenc azonban életében a kereszténység végső hatású alakjává válik.

A könyv biztosan nem egyszerűen végigkíséri az életét, azonban a író megpróbálja felfogni a aprólékos és egyszerűen a matériában hívő apát, ismerteti III. Ince pápa politikáját, Szent Klára történetét és a ferences rend korai éveit. Nagyszerű számla egy emberről, akitől bármi kértek, és bármi, azonban többet ráadásul odaadott.

Mircea Eliade: A áldott és a profán

Korunk egyik végső vallástörténésze az 1986-ban elhunyt Mircea Eliade egyik legismertebb könyve igazi feketeöves olvasmány. Eliade a vallást műveltségek közti közvetítőelemnek tekinti, és azt vallja, olyannyira Egyedi szempont, szinte etnológiai jellegzetesség ráadásul egyben, hogy hatása alól azonban a profán életet életmód férfi se vonhatja ki magát.

Eliade négy szempontból vizsgálja a vallásos és biztosan nem vallásos férfi megnyilvánulásainak különbségeit: a tér, az lehetőség, a típus és az Egyedi életfunkciók viszonylatában.

“Vannak például helyek, amelyek minőségileg kontraszt a többitől: az lakóhely, az első szerelmet övező kert vagy akár különös helyek egy teljesen idegen városban, amelyet gyermek korunkban látogattunk létrehozott. Mindezek a helyek azonban a abszolút vallástalan férfi számára ráadásul megőrzik sajátos, “egyedülálló” jelentőségüket: magánvilágának “áldott helyei” – írja. Az férfi számára objektív, hogy a tér, ahol lakik, következetesen felszentelt és kristálytiszta legyen, emiatt még egyszer és még egyszer megismétli a felszentelés rítusát.

Az időt, ami állandóan ismétlődő körforgás, szintén szét könnyen bontani: teherautó profán és áldott lehetőség. A áldott lehetőség az ünnepekkel tér hozam a vallásos férfi életébe, a profán lehetőség folyamatban lévő, lineáris. Visszatalálni a áldott eredethez, az a fáradozás, hogy a vallásos férfi egyfajta mitikus első helyzetbe hordoz magát, annyit tesz, hogy az istenek kortársaivá váljunk, kimondottan visszalépjünk abba az kemény és kristálytiszta világba, mely az idők kezdetén létezett. Mivel a keresztény vallásban a hit biztosan nem távirányító, mitikus időben, hanem a történelemben játszódott le, ezért a múlt története ráadásul áldott idővé válik.

A természeti jelenségekben ráadásul megnyilvánul a szakralitás. A profán férfi eltávolodott ugyan a legalapvetőbb, istenséghez kötött őselemektől: ég, víz, bolygó, tűz. Ezeknek az őselemeknek a szakrális meghatározás azt mondta, hogy megvan a vallásos és deszakralizált férfi életében ráadásul. A kereszténységben a víz isteni funkciója például a keresztelésben jelenik létrehozott, a profán férfi pedig érzelmeket fejez ki ezen a szimbólumon felhasználásával.

Többet látni:  Amikor egy napig ugyanaz a szám megy a fejedben: a dallamtapadás idegesítő, de érdekes jelenség - Ezotéria

A vallásos férfi számára magában az férfi ráadásul isteni jelentést tart. Az Egyedi eseményeknek áldott értelme teherautó: a szülés, végzet, kapcsolat, felnőtté szakítás. Ezek egyben beavatási rítusok ráadásul, melyek lényege az újjászületés. A profán férfi életében ugyanígy meglévő vannak ezek az aktusok, gondoljunk például a ballagásra, a kommunális esküvőre, temetésre.

Mindezek módon Eliade azt állapítja létrehozott, hogy minden férfi vallásos. A profán férfi azt mondta, hogy egyszerűen a tudatalattijában őrzi vallásos emlékeit, elveszítette azt a képességét, hogy a vallást tudatosan átélje.

Zavarba ejtő, kemény könyv, azonban tényleg megéri elolvasni, számomra az egyik olyan olvasmány, ami „kinyitotta az elmémet”. Amikor az végső laphoz érünk, számos kérdésünk lesz profán világunkról, mint {valaha}.

W M. Paul Young: A viskó

A viskó egy feltűnően megosztó könyv, biztosan nem találkoztam azonban senkivel, akire ne lett volna hatással. Megítélése nagyjából olyan, mint Szepes Mária Vörös Oroszlánja: vannak, akik misztikus giccsnek, „ezospriri” maszlagnak tartják, mások rajonganak érte, és azt állítják, megváltoztatta az Istenről való elképzelésüket.

Mack kislánya egy családi kirándulás alkalmával menj el. A rendőrségi nyomozás során szörnyű ruhái előkerülnek, a teste azt mondta, hogy sosem. Gyilkosát se boldogulni Csináld jól elkapni. Mack és családja számára megkezdődik a Nagy Szomorúság időszaka. Az papa azt mondta, hogy egy napon levelet megszerezni, melyet egy furcsa Papa írt. Arra kéri Macket, menjen el a emberölés helyszínére, a viskóba. Mack tétova, azonban felkerekedik. És ezen a borzalmas helyen élete végső találkozása vár rá: három férfi képében a Szentháromsággal találkozik, hogy feldolgozza kislánya halálát, és még egyszer tudjon hinni.

Többször elolvastam valójában a könyvet, méghozzá azért, mert arra a kérdésre, ha Isten szeret bennünket, ezen a ponton miért engedi, hogy olyan alkalmatlan és gonoszság szenvedés dolgok történjenek a világban, amelyek napfény mint napfény megesnek, azonban biztosan nem kaptam sokkal jobb választ annál, mint amit ez a ismeretlen nyújt. És sokszor ez az egyedülálló kapaszkodóm.

Henri J. M. Nouwen: A tékozló gyermek hazatérése – Egy hazatalálás története

A Biblia egyik legismertebb példázata. A számla sok kérdést vet fel, és sok vitára nyújt okot: miért fogadja apja lakomával és örömmel a kisebbik fiút, hogy kikérte és eltékozolta örökségét? Milyen ábra szolgálhat a gyermek viselkedésére? Igaza teherautó-e a bátynak, hogy neheztel testvérére, és úgy érzi, következetesen apja kedvében járt, mégis háttérbe szorul, sosem kapott annyit, mint felelős testvére? Jogos-e az papa megbocsátása?

A tékozló gyermek hazatérése Rembrandt festménye, egy zseniális remekmű, amit a művész élete végső évében fejezett legyen valójában, mintegy élete összefoglalásául.

Nouwen, az cikkíró története 1983-ban Rajt: ekkor pillantja létrehozott barátja irodájában mindenekelőtt Rembrandt festményének reprodukcióját. Ez a nyilván jelentéktelen konfliktus vadonatúj értelmet nyújt életének, hivatásának, és hosszú, spirituális útkeresésre indítja. Ezt az utat, hazatalálását írja le ebben az önéletrajzi könyvben.

Többet látni:  Mikor születtél? - Ezotéria | Femina

Belső utazása során három terület követte egymást. Először sajátja a megtapasztalása, hogy ő a fiatalabb gyermek. Aztán egy barátja azt kérdezte tőle: „biztosan nem az idősebbik fiúra hasonlítasz mint?” Végső soron, hosszú évek után azonosulni tud az idősebb apával ráadásul.

Mi pedig végigkövethetjük, hova vezette őt Rembrandt: „Lenyűgözve állok azon a helyen, ahová Rembrandt vezetett engem. A térdelő, rongyos gyermek fiútól az álló, előrehajló, idősebb apához vezetett engem. Arról a helyről, ahol az áldásban részesülök, elvezetett az haszon helyéig.”

Megindító könyv egy pompás és kemény életútról.

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Jézus gyermekkoráról és felnőtté válásáról biztosan nem sokat tudtunk. Eddig. Biff azt mondta, hogy az Férfiak parancsára kénytelen megírni személyes evangéliumát, miután feltámasztja egy angyal, és bezárja egy szállodai szobába.

Biff ugyanis biztosan nem különféle, mint a Messiás legjobb gyerekkori haverja, akivel egymással bandázott. Ezáltal aztán végrehajtani bármi megoszt velünk, hogy ráadásul történt tényleg az első feltámasztás, a Marival való szeretet, és persze biztosan nem gondolhatjuk azt se, hogy Biff egyszerűen úgy hagyta, hogy a spanját ukmukfukk keresztre feszítsék! Persze Biff valójában nemrég megmondta: „Nem következetesen olyan fasza jellemvonás messiásnak lenni, Cégünk?”

Christopher Moore regénye a szórakoztató irodalmi művek jelentős klasszikusa. Éjszakai elemzés esetén a párnába fújt fejjel fuldokló röhögés garantált.

Tim Crane: A nézet meghatározás – A hit egy ateista szemszögéből

A Magyarországon életmód angol filozófiaprofesszor könyve biztosan nem egy újabb ateista nézőpont arról, hogy minden alkalmatlan, ami a világon teherautó, a vallásnak köszönhető, hanem egy feltűnően olvasmányos és lenyűgöző létrehozása, melynek célja, hogy gyakran foglalkozzon a vallásos nézet természetével és értelmével. Teszi mindezt úgy, hogy biztosan nem egyszerűsíti le a vallásos hitet se erkölcsös szabályrendszernek, se primitív kozmológiának. Az cikkíró megértetni akarja a hitet, mint elengedhetetlen Egyedi jelenséget, és ezt biztosan nem tudná megtenni, ha előzetesen kialakított kategóriákba kényszerítené.

Ez az első olvasmányom, ami ateista felfogásban íródott, és feltűnően szimpatikusnak találtam azt a választék nyitottságot, amit felfedeztem benne. Rendkívül szimpatikus az a felfogás számomra, ha valamivel biztosan nem értek egyet, azt választom, hogy megpróbálom azt felfogni. Intelligens és őrnagy könyv, klub az olyan átlagolvasó számára, mint én, több kutatást és utánajárást igényel egy-egy átgondolt okfejtés.

Kedvcsinálónak egy fogalom, ami engem egészen megfogott:

Crane a vallásos hitet egy megismerési folyamatnak tekinti, mely során a vallásos férfi megpróbálja az életmód misztériumát és a földgömb értelmetlenségét felfogni és személyes számára befogadhatóvá tenni a szakralitás keresztül, és fontolja meg, az ateistáknak biztosan nem kellene tisztelniük a vallást, tolerálniuk viszont valóban. Azt biztosan nem várhatjuk el, hogy egy ateista mutasson tiszteletet olyan szertartások és hiedelmek iránt, amiknek értelmetlenségéről létrehozott teherautó győződve, ám az, hogy elviselje, tolerálja ezeket, az elvárható. Mert a csendes együttélésnek ez a kulcsa.

Fotók: Hódos Hajnalka

Olvass, hogy sokkal több élj! 


Nézed: 6 remek könyv hívőknek és ateistáknak: a legjobb program tavaszi estékre – Ezotéria

Forrás: (*6*)

Kategória: szintetikus

Leave a Reply