A londoni nagy bűz orrfacsaró története: amikor már a parlamentben is kidőltek a Temze szagától – Ezotéria

A 19. század London történetében meghatározó időkeret volt. Az fokozatosan népesedő agglomeráció korábbi, középkorból fennmaradt, fából készült vízellátó-hálózatát korszerűsítették, emellett fokozatosan számos háztartásba került vécé is.

A csatornahálózat kiépítése mindeközben váratott magára, ezáltal a házakból származó szennyvíz egyenesen a Temzébe zúdult, ahogyan több háztartási, gyári valamint vágóhídi hulladékok is a folyóba kerültek. Szinte borítékolva volt, hogy ebből egy nap azonban nagy kalamajka lesz, azonban odafent a parlamentben évtizedekig éppen a indíték volt meghatározott a szennyvízelvezető terv megvalósítására.

A nagy bűz

Az évszázad közepére a Temze fenekén tekintélyes mennyiségű szenny gyűlt beépíteni, valamint a víz színe is besötétedett: az egykor tisztán hullámzó patak ekkorra barnás színű, ronda, hömpölygő masszává változott. Nem meglepetés, hogy a korabeliek szörnylevesnek kezdték becézni a folyót.

Talán megjegyezni is felesleges, hogy a Temze határozottan egyértelműen szennyezett vize milyen iszonyatos szagot árasztott magából. 1858 nyara továbbá szokatlanul hangulatos volt, ami csupán tetézte a problémát. A helytelen ég ellepte az egész egészében várost, ami azonnal még több szőtte a máig is nagy bűzként emlegetett mese fonalát.

Múlt két nagy kolerajárványon az egyének biztosan nem éppen a büdöstől szenvedtek, hanem féltek is, hiszen az akkori az ítélet megítélése az volt, hogy a egészségügyi probléma terjesztője a helytelen szagú ég, a fertőzőnek tartott miazma. A lakosság körében egykettőre eluralkodott a pánik.

Amikor a aroma a parlamentig jutott

Előbb-utóbb nemcsak a riadalom híre, azonban a bűz is eljutott a parlamentig, valamint mert ott bizony is csupán egyének ültek, ők is szinte kidőltek a Temze szagától.

Tartva a kolerafertőzés veszélyétől, haladéktalanul rendeleteket hoztak: mindenekelőtt is 250 tonna klórmeszet öntöttek a folyóba, hogy fertőtlenítsék a vizét. Másodszor pedig alkalmaz megvalósították az évtizedek óta várakozó terveket, valamint határoztak London csatornahálózatának kiépítéséről is. Az elkövetkezendő hat esztendő során 1800 kilométer hosszú rendszert építettek ki a agglomeráció számára. Azután a szennyvíz csupán Londonon kívül ért a folyóba, majd nagyon hamar a tengerbe került.

Többet látni:  Megduplázza a fogyást, tele van rostokkal, és véd a rák ellen - Mi az? - Fogyókúra

A post az ajánló után kitartani

Csak végül is, egy John Snow nevű orvosi szakember felismerésének köszönhetően derült ki, hogy tényleg a víz volt a kórokozó terjesztője, valamint biztosan nem a ég. Akkorra viszont Londonnak már nagyszerű csatornahálózata volt, valamint a nagyon világos víznek hála, a kolera se pusztított még több: ezáltal ha valamiért, utána legalább ezek miatt megéri volt túlélni a nagy bűzzel járó kellemetlenséget.

Viktoriánus kori konyhai hely a pincében

Amikor felújították öreg házukat, a házaspár rendkívül meglepődött: egy időkapszulaként várakozó 19. századi konyhai hely bújt meghatározott a lakóhely pincéjének lezárt területén.


Nézed: A londoni nagy bűz orrfacsaró története: amikor már a parlamentben is kidőltek a Temze szagától – Ezotéria

Forrás: https://bpcsr.com

Kategória: szintetikus

Leave a Reply