Ilyen volt az élet Pripjatyban a csernobili robbanás előtt: csupán 16 évig élvezhették a lakosok a várost – Ezotéria

1986. április 26-án sok tényező megváltozott a világban. A csernobili atomkatasztrófa hatására Ukrajnában valamint Európa egy részén sugárszennyezetté vált a ég, rengeteg srác betegedett létrehozott, azonban a klinikai valamint a politikai közeg ráadásul rengeteget tanult az esetből.

A legjobban valószínűleg mégis azok érezték a robbanás súlyát, akik az erőmű egyenes szomszédságában, Pripjatyban éltek. Sokan alább listázva terveztek családot, alább listázva szerettek volna megöregedni, ám az élet máshogy döntött a sorsukról.

Csak 16 év jutott a városnak

A belarusz–ukrán korlátozás közelében található Pripjatyot egyidejűleg kezdték építeni a csernobili atomerőművel, hogy minden igényét ki elismerik szolgálni az biztosan ott dolgozóknak valamint családjaiknak. Ahogy a központ, úgy a mellé tervezett alvóváros ráadásul 1970-ben kezdett épülni, ezt az évet tartják az alapítás dátumának. A szovjet maximalizmusnak köszönhetően azonnal haladtak a munkálatok, valamint 1972-ben valójában az első egyetemi ráadásul megnyitotta kapuit, a agglomeráció pedig szép Lépésről lépésre benépesült. Fénykorában közel 50 ezren éltek alább listázva  – összehasonlításként: nagyjából akkora agglomeráció volt, mint Eger -, nagyon {magas} volt a gyermekek aránya, az átlagéletkor pedig 26 év volt. Úgy tervezték, hogy a településen 75 1000 srác gyöngyfehér majd élni, ám ez a stratégia biztosan soha biztosan nem valósult létrehozott.

(*16*)

A fő sugárút Pripjatyban a Lenina Prospekt volt. A bal oldalon látható a Raduga áruház, aminek emeletén a csernobili erőmű vezető munkatársai közül sokan laktak nagy, többszobás lakásokban.

A elsődleges sugárút Pripjatyban a Lenina Prospekt volt. A bal oldalon észrevehető a Raduga áruház, aminek emeletén a csernobili erőmű újító munkatársai közül sokan laktak jelentős, többszobás lakásokban.

Fotó: Sergey Yakunin/Pripyat-City.Ru/News Dog / Northfoto

Pripjaty egy igazi szovjet mintavárosnak számított a időszerű ütemű fejlesztéseivel, emelkedő szaporulatával valamint azzal a ténnyel, hogy a lakosai jelentős része a kommunista államot szolgálja az erőműben végzett munkájával. Ennek a lakók ráadásul látták az előnyeit, hiszen a nemrég zsúfolt, kereskedelmi infrastruktúra valamint esetenként közművesítés nélküli otthonaikból sokkal komfortosabb panelházakba költözhettek, sok megfelelően felszerelt sportlétesítmény, uszoda, vidámpark várta mindegyikük, a gyerekeknek pedig sok játszótér nyújtott szórakozási lehetőséget a lakótelepek udvarán. A városkép elsődleges jellemzője a háromszög alakú építkezés elve volt, ami a Szovjetunió utána virágzó városait szinte thoughts jellemezte. Ez az kevesebb valamint {magas} épületek kombinációját jelentette, az épületek közötti jelentős térrel valamint a utcák valamint utak hasonló szögével.

Az egykori lakók úgy emlékeztek hozam, hogy Pripjatyban élni kiváltságnak számított a Szovjetunióban, hiszen nemcsak a lakások állapota volt sokkal sokkal jobb, hanem elmondásuk attól függ az üzletekben ráadásul nagyobb volt a választék, mint máshol. Az utcák végig valamint a parkokban virágok valamint fák sorakoztak, a Pripjaty folyón valamint az erőmű melletti ember alkotta tavon általában horgásztak, azonban azonban homokos strandot ráadásul kialakítottak alább listázva, hogy a agglomeráció lakói lehűthessék magukat a nyári hónapok folyamán. A hatóságok külföldről érkező vendégeket hoztak Pripjatyba, hogy bemutassák nekik a kortárs szovjet agglomeráció példáját. 1986-ra mozi, kultúrpalota, négy gyűjtemény, szállodák és üdülőhely, művészeti egyetemi koncertteremmel, klinikai komplexum, számos mint tíz óvoda, középiskola, kávézó épült a városban, biztosan nem beszélve a sok üzletről. A hatóságok szovjet kiadvány, a Soviet Life egy tömör cikket tett közzé az 1986. februári számban, amely leírta a várost, mint idilli lakóhelyet, melynek lakói egyáltalán biztosan nem aggódtak a közelében lévő atomerőmű miatt. Ez év áprilisában ennek ellenére bármi megváltozott, valamint a agglomeráció 16 évi virágzása egy azonnali folyamán megszűnt. Az egykori idilli életről azonban számos képet alább listázva találsz.

A robbanás utáni napok

Az 1986. április 26-án, hajnali aggódik kettő felölelni történt robbanást sokan hallották valamint érezték a agglomeráció lakói közül ráadásul, míg mások a fülsiketítő szirénák zajára ébredtek fel az este közepén. Voltak lakók, akik biztosan nem tudtak visszaaludni, valamint a városban található vasúti hídról próbáltak rálátni az erőműre, ám olyan mértékű sugárszennyezettségnek tették ki biztosan ott magukat, hogy azóta a Halál hídjának nevezik a helyet. Ám a legtöbb helyi, hogy felébredt, biztosan nem sokkal végül is hozam ráadásul aludt. Április 26-án, szombaton kora reggel Pripjatyban rendszeres volt a hangulat. Az egyének sétálni, horgászni mentek, vagy akár a nem városi nyaralóikhoz indultak. Meleg tavaszi napfény volt, a gyerekek játszottak az utcán, homokoztak vagy akár bicikliztek. Sokan előkészültek a közelgő esetleg elsejei ünnepekre. Tudták, hogy a közeli erőműben robbanás történt, azonban részleteket biztosan nem ismertek, valamint sugárzásról se volt kifejezés. Azon a szombaton 16 házassági kapcsolat volt a városban.

Sok tanú azt mondta, hogy az egyedülálló ritka tényező számukra aznap kora reggel az volt, hogy szokatlan fehér színű habbal szórták legyen valójában az utcákat. Ez a hab, amely elérte a bokaízület magasságát, számos órán át az utcán maradt. A figyelmeztetések délben felölelni kezdődtek. A gyerekeknek azt mondták, hogy egyenes az egyetemi után menjenek itthon, valamint a rádióban minden lakónak azt tanácsolták , hogy maradjanak a lakásaikban, valamint csukják legyen valójában az ablakokat. Aznap az erőmű dolgozói, akik a nappali műszakba mentek, észrevették, hogy az erőmű irányába újító útvonal le jármű zárva, hiszen az éjszakai műszakból visszatérő munkavállalóknak klinikai vizsgálatokat kellett elvégezniük, mielőtt hazaengednék mindegyikük. Az lehetőség múlásával fokozatosan számos vagyon lett figyelmes a körülmény komolyságára. Sok embert figyelmeztettek rokonai valamint ismerősei, akik az erőműben dolgoztak, valamint néhányan úgy döntöttek, hogy autóval egyedül hagyják el a várost. Másrészt a lakosok {jelentős} részének azonban folyamatosan fogalma se volt arról, hogy Cégünk történik.

A post az ajánló után kitartani

36 órával a csapás után, április 27-én kezdődött a lakosság evakuálása. A hatóságok rádióhír beolvasása után az embereknek egy órájuk volt, hogy összepakolják a dolgaikat, a legtöbben egyszerűen a legfontosabb irataikat valamint néhány ruhát vittek magukkal, hiszen úgy tudták, egyszerűen néhány napig kellene elhagyniuk az otthonaikat. Kijevből küldtek autóbuszokat, azonban a vasúti ráadásul besegített, ezért néhány idő óra leforgása folyamán sikerült kiüríteni az egész egészében várost. 1986 szeptemberében azonban visszatérhettek a lakók a könnyebben mozdítható értéktárgyaikért, ám ekkor valójában minden személy számára világos volt, hogy biztosan soha többé biztosan nem nevezhetik otthonuknak a várost.

Élet a csapás után

Az egykori lakosok egy részét átmenetileg Kijevben helyezték el, ám valójában 1986-ban elkezdtek építeni egy még egy várost biztosan nem sokkal a Zónától, ahol az egykori pripjatyiak élhetnek. Az vadonatúj agglomeráció kialakításában Ukrajna közel nyolc egykori szovjet köztársaság, Örményország, Azerbajdzsán, Észtország, Grúzia, Lettorszosztály, Litvánia valamint Oroszorszosztály ráadásul segített, ezért építészetileg rendkívül változatos, mégis a szovjet városkialakítást figyelembe ügyfél tárgyalás jött létre. Szlavutics vadonatúj házaiba 1988-ban költözhettek legyen valójában az első lakók, valamint sokan ugyanúgy folytatták Csernobilban a munkát, mint nemrég. Kocsma az erőmű 2000-ben végleg leállt, közel 3000 srác azonban folyamatosan állagmegóvást valamint karbantartást végez a területen, ezért napi szinten jár tanul Szlavutics valamint Csernobil az egyik.

Az egykori lakosok, Nyikolaj Szjomin valamint felesége, Natalja ezért nyilatkozott az vadonatúj életükről:

– Szlavuticsnak nagyon ugyanaz a szelleme, mint sajátja a városnak, amelyet elhagytunk, azonban ez folyamatosan a második otthonunk lesz. Pripjaty annyi emléket feltéve nekünk! A fiunk biztosan ott {született}, valamint mindenkinek kilátással. Csak emlékeink vannak. Mentálisan kemény volt visszajárni, rendkívül kellemetlen, ennek eredményeként abbahagytuk. Amikor utoljára biztosan ott voltunk, láttuk, hogy mindenen eluralkodott a szerkezet, ennek eredményeként keményen kellene dolgoznunk, hogy megőrizzük emlékeinket. Abban az időben, amikor fiatalok voltunk, éltünk, valamint abszolút semmi se okozott problémát. Nem törődtünk azzal, hogy az erőmű közelében élünk. Azt mondták, hogy védett. Április 26-án találkozunk barátokkal valamint szomszédokkal Pripjatyból, hogy emlékezzünk rá. De biztosan nem mehetünk hozam, ennek eredményeként előrelépés kellene tekintenünk.

Ezért néz ki jelenleg a csernobili atomerőmű környéke – Magyar digitális fotós mutatja létrehozott a szellemvidéket

Hajdanán menekültek onnan az egyének, jelenleg özönlenek hozam a turisták – döbbenetes átalakuláson ment segítségével a csernobili atomerőmű környéke.

(Borítókép forrása: Vitaly Kozlov/Pripyat-City.Ru/News Dog/Northfoto)


Nézed: Ilyen volt az élet Pripjatyban a csernobili robbanás előtt: csupán 16 évig élvezhették a lakosok a várost – Ezotéria

Forrás: https://bpcsr.com

Kategória: szintetikus

Leave a Reply